Kissé talán túlzás réginek nevezni, ami csak nyolc-tíz éve volt, de az újságírás, szövegírás tekintetében azért mégis érthető ez a megfogalmazás. Maradjunk annyiban, hogy nem tegnap volt, amikor először cikket írtam.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt, mikor még egyetemre jártam, szembetalálkoztam egy lehetőséggel. Akkoriban is kissé különc voltam, mert párhuzamosan két szakon tanultam, ráadásul olyan jól ki tudtam választani a két szakterületet, hogy az egyetem 4, illetve 5 éve alatt mást sem hallgattam, mint azt a kérdést, hogy és ez meg hogy jön össze?

Szinte végtelen türelemmel válaszolgattam, és meséltem el a történetemet az egyszerre sikeres és sikertelen felvételiről, majd a következő évről, amikor felvetődött a párhuzamos képzés lehetősége. Kaptam sok furcsa pillantást és hitetlenkedést, főleg a lehetetlennek tűnő választás miatt, hogy a közgazdász képzést Debrecenben, a magyar szakosat pedig Budapesten kívánom elvégezni.

Érdekes módon ez akkoriban csak épp annyira zavart, hogy előhozza a tipikus majd én megmutatom hozzáállást, ezért nemcsak elvégeztem az egyetemeket, hanem út közben ráleltem a DEX Műhelyre, ami egy közgazdász szakkollégium a Debreceni Egyetemen. A DEX tagjai mind különböztek az átlagos hallgatótól, összefoglalva abban, hogy valami más nézőpontra vágytak a sztenderd oktatáson kívül. Köztük voltam és is, a kérdőjel. Akiből még nem lehetett tudni, hogy mi lesz.

Nos, a tagságomnak köszönhetően kezdtem írni az egyetemi lapba közgazdasági témájú cikkeket, és lassan oszlani kezdett a köd is, és ráeszméltem, hogy bizony nemcsak hogy össze lehet kapcsolni a két szakmámat a gazdasági újságírásnak köszönhetően, hanem ráadásul rendkívül ritka és értékes tudásnak is vagyok a birtokában. Sokan vannak ugyanis, akik nálam jóval ügyesebbek, okosabbak és precízebbek, ha gazdasági témáról van szó, viszont nem tudnak igazán írni róla. És sokan vannak olyanok is, akik zseniálisan írnak ugyan, de nem konyítanak a pénzügyekhez semmilyen formában. És itt vagyok én, a közepes közgazdász, a viszonylag jó író, aki a kettő között rálelt valami értékesre, valami különlegesre, amit ma már sokszor távcsővel kell keresni.

Így kezdődött a történetem, körülbelül 10 éve.