Hadd mondjam el, szerintem hogy zajlik egy napod, és a végén a fenti kérdésre is megkapod a választ.

Reggel felkelsz, életet lehelsz magadba valahogy, mert tudod, hogy sok feladat vár rád. Minden nap, nem csak hétköznapokon. Néha könnyebben, máskor nehezebben megy.

Reggeli közben ránézel az e-mailekre. Igen, megint van egy pár, amit már egy hete meg kellett volna válaszolni, holott csak tegnap este érkezett. Készülődsz, közben elkészítesz egy vagy több gyereket is, elviszed őket az aktuális intézménybe, ahova időre be kell érni. Valószínűleg vállalkozó vagy, ami sokak szemében egyet jelent a kötetlen munkaidővel, vagyis azzal, hogy nyugodtan vállalhatsz egy-két plusz feladatot. Ha rutinos vagy, ezeket hárítod vagy legalább is későbbre időzíted, és nem hagyod elúszni a reggeledet amiatt, mert be kéne ugrani a boltba vagy a gyógyszertárba. De még így is történhetnek váratlan dolgok. Ebben a rövid időben is pittyeg vagy csörög a telefonod, és ott motoszkál már a fejedben a napi teendők sora. Próbálsz előre tervezni vagy épp nem gondolni rá, amíg nem tudsz teljesen odafigyelni.

Aztán végre dolgozni kezdhetsz. Csinálod teljes szívedből, csak rövid időre állsz meg, ha a szükségleteid úgy kívánják, vagy épp valaki megzavar. Ilyenkor nehéz visszarázódni, de ott sorjáznak előtted a feladatok, amiket mindenképpen ma kell elvégezni, és azok is, amelyeket jó lenne még ma megcsinálni.

 

A tényleges munkád (vagy mondjuk úgy, a fő tevékenységed) mellett, vagy inkább annak részeként amúgy számlázol, csomagolsz, postázol, jön a futár, válaszolsz az üzenetekre, telefonon kisegítesz egy kedves konkurenst, aki megérdemli azt az öt percet. Felhívod az ügyvédet vagy a könyvelőt, mert az sem várhat. Ránézel a céges oldalra, valami a szemedbe ötlik, amit javítani kell. Előveszed a korábbi adatbázisokat, keresel benne valamit. Megtalálod. Aztán néha kicsit ügyfélszolgálatos vagy, vevőkkel beszélgetsz, megrendelést veszel fel. Nincs asszisztensed, mert egyszerűen nem tudnál rábízni szinte semmit. Ez persze nem igaz. De ha van, akkor is millió olyan dologgal találkozol, amit bizony neked kell megoldani, mese nincs. Megnézed, hogyan teljesítenek a hirdetéseid, mennyi az aktuális árbevételed. Csupa olyan dolgot csinálsz, ami a tényleges munkádon felül plusz, ám ami mind-mind beleszámít a munkaidődbe.

Amikor észreveszed, hogy már délután van, összeszeded magad, és leteszed egy kicsit a munkát. Hiszen a délután a családé/pihenésé/edzésé/házimunkáé stb. Próbálsz lazítani, de az agyad nem hagyja. Eszedbe jut, hogy nemrég volt egy jó ötleted, miről kellene cikket írni a céges oldalra, vagy kiküldeni hírlevélben. Lenne egy jó kampányötleted, de idő kellene hozzá, hogy megírd a szövegeit. Meg kellene végre csinálni a honlapot, mert bár kész van, szinte üres. Aki megnézi, alig talál rajta személyes szöveget, csak a termékleírásokat. És azok sem igazán jók, sokkal jobban ki lehetne dolgozni.

Majd este elkezded, hiszen a délután a családé/pihenésé/edzésé/házimunkáé stb.

 

Eltelik a délután, eljön az este. Miután mindenki és minden a helyére került, elcsendesedett az otthonod, ülsz a kanapén, a tekintetedben a foghúzás előtti „akarom is, meg nem is” fájdalom, és arra gondolsz, hogy csinálni kéne. Tolni kellene azt a bizonyos szekeret, itt az alkalom, csendes a ház, még nincs olyan nagyon késő.

Ennek a gondolatnak két kimenete van. Az egyik, hogy elodázod, feladod, halogatod, másnapra hagyod, és így sosem lesz kész. Hidd el, teljesen érthető. A másik, hogy elkezded. A szerencséseknek ez épp elég a sikerhez és szárnyakat kapnak csupán az elhatározástól. Viszont ők vannak kevesen. A kevésbé szerencséseknek ilyenkor biztosan nem megy az írás, szerkesztés, ötletelés, tervezés. Csak a lelkiismeretüket nyugtatják, majd fél-egy óra kínlódás után ők is aludni térnek.

 

De miért nem megy ez? Mert fáradt vagy. Olvasd csak végig, mennyi mindent csináltál ma, és belátod, fáradt aggyal nem fogsz tudni olyat írni, ami megváltja a világot.

Itt jön el az a pillanat, amikor elgondolkozol rajta, hogy átadod a feladatot. Valakinek, aki nem azért jobb ebben, mert valamiféle sámáni őstehetséggel született és félévesen alárendelő összetett mondatokban beszélt. Még csak nem is azért, mert évtizednyi tanulmány áll a háta mögött és profin kiképzett szövegíró jedimester lenne, a tollában beépített szinonimaszótárral és helyesírási kézikönyvvel.

 

Akinek átadod a feladatot, az magáénak érzi a témát, ért hozzá és szeret tájékozódni ezzel kapcsolatban. Tudja, hogy az ágazatodban kik a konkurensek, ők mit és hogyan csinálnak. Esetleg személyes tapasztalata is van a termékeddel, szolgáltatásoddal kapcsolatban. Ő ugyanúgy csinálja a napi verklit, mint te, neki ugyanúgy ott a reggeli rohanás, a gyerekek, a szülők, az élete ugyanúgy zajlik, mint neked. Az egyetlen különbség, hogy nem este tízkor, amikor már mindennek vége, ül le, hogy megoldja a problémádat, hanem reggel ezzel kezdi a napját. Reggeli közben a te cikkeiden agyal, és amikor leül dolgozni, neked alkot friss aggyal. Neki te vagy a fő tevékenységi köre.

Ezért ha csak egy kicsit is azonosulni tudsz a fent leírt helyzettel, szükséged van egy szövegíróra.

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.